THE FLAMING LIPS - YOSHIMI BATTLES THE PINK ROBOTS. 2002. (Warner Bros.)

Track list:

1. Fight Test  4:14

2. One More Robot/Sympathy 3000-21  4:59

3. Yoshimi Battles the Pink Robots Pt. 1  4:45

4. Yoshimi Battles the Pink Robots Pt. 2  2:57

5. In the Morning of the Magicians  6:18

6. Ego Tripping at the Gates of Hell  4:34

7. Are You a Hypnotist??  4:44

8. It's Summertime  4:20

9. Do You Realize?? 3:33

10. All We Have Is Now  3:53

11. Approaching Pavonis Mons by Balloon (Utopia Planitia) 3:08

The Flaming Lips:

Wayne Coyne – gitár, ének; művészi munka, keverés, producer

Michael Ivins – basszusgitár, billentyűk, ének; keverés, producer, hangmérnökasszisztens

Steven Drozd – gitár, billentyűk, elektromos hangszerek, dob, ének; keverés, producer

További közreműködők:

Yoshimi P-We – vokalizáció

Dave Fridmann – producer, keverés, programozás, hangmérnök, mastering

Scott Booker – producer

Trent Bell – tracking

Andy Taub – tracking

George Salisbury – design

  Saját bejáratú zenei univerzumom egyik legszebb ékköve a The Flaming Lips Yoshimi Csatája a Rózsaszín Robotokkal című fantasztikus album. Hosszú történet lenne mindazt elmesélni (talán egyszer máskor), hogyan vált a zavaros fejű, zajongó obskúrus alternatív zenekar a psychedelikus-rock Nagymesterévé.

PRINCE RUPERT'S DROPS - Run Slow (Beyond Beyond is Beyond Records, 2012) album review

1.Lungs 07:31   
2.Almond Man 03:26       
3.The Fortress 01:50   
4.Plague Ride 07:42   
5.Pillar To Post 03:53   
6.This Evening's Arms 04:17       
7.Like A Knife 04:57   
8.Run Slow 09:00

Leslie Stein: guitar & vocals, Kirsten Nordine: keyboard

Bruno Meyrick-Jones: guitar & vocals, Steve McGuirl: drums, percussion & guitar

Chad Laird: bass, guitar, piano & vocals

 

Különösebben nem kedvelem, amikor egy zenekar csinál egy olyan lemezt, ami olyan, mintha 30-40 éve is készülhetett volna. Egyrészt érti az ember az emóciókat, másrészt viszont valahogy hiányzik számomra e lemezekből valami, talán pont az anakronizmusuk miatt érzem ezt, nincs benne az a kor amikor készült, nem járják át a készítőket ért hatások, mintegy önmagukat lecsupaszítva csak a nekik kedves zenét játsszák. Nincs ezzel különösebb baj, igen sok jó lemez készül, a jelek szerint az érdeklődés is megvan a mai fiatalokban erre, hisz ha nem lenne, nem létezhetne ennyi jó kis régies psychedeliát játszó banda. Jelen írásban mégis kivételt teszek, hisz a két hölgy és három úr (e megnevezés életkoruk miatt kissé túlzás, de nem tartottam illendőnek csajozni meg srácozni) alkotta amerikai csapat olyan lemezt tett le az asztalra, mely egyrészt hangzásában és hangulatában is tökéletesen adja vissza a '60-as évek végének amerikai psychedelikus zenéit, másrészt pedig egyszerűen tökéletesre sikeredett, hibátlan alkotásról van szó. Nem akarok azzal bajlódni, hogy kire-mire hasonlít, maradjunk abban, hogy mindenre amit ma San Francisco Soundként ismerünk. Talán még mondhatnók a lemezt valami psychedelikus dream-popnak is, bár ez nem teljesen állja meg a helyét, hisz annál sokkal komplexebb zenét hallunk. Egyszerűen minden a helyén van, nagyon kitalált, mégsem túlbonyolított lendületes dalok, több ízt is elénk raknak, a csendesebb folkos hangulattól kezdve a kedves dalon és a nagyon dögös psychedelikus nótán át az összetettebb szerkezetekig.
Férfi és női szóló ének váltakozik dalról dalra és bizony a gitározó kezeknek is van lehetősége kibontakozni. Nem akarnék egy nótát sem kiemelni az egészből, úgy jó ez a lemez az elejétől a végéig, ahogy van.

buy / bandcamp / facebook

Share on Tumblr

FELLWOODS - Wulfram (2011) Album Review

  Biztos járt már mindenki úgy, hogy érthetetlen módon odavágott neki egy olyan zene, aminek egyébként ezt nem kellett volna tennie. Jó pár megunhatatlan kedvencem is így férkőzött be szürkeállományomba, a mai napig rá nem jőve, hogy egyébként miért tette és teszi ezt. A Fellwoods lemezébe is csak a címe miatt akartam belehallgatni, ha már valahonnan a Net rejtelmes bugyraiból egyszer csak megjelent a böngészőben, ha jól emlékszem valami Bandcamp-es keresgélés közben. Valószínűleg jó időben és helyen történt mindez, mivel már az első pár taktus után nyúltam is az erősítő hangerőgombjához. Akkor és ott nagyon odaszúrt az a gitárhangzás, az az ének. Az, ami tökéletes megidézése a '70-es évek elejének legjobb gitárnyüstölő fémzenészeinek. Ne várjunk semmi eredetit ettől a lemeztől. Rögtön eszünkbe juthatnak olyan nagyszerű bandák, mint a Sir Lord Baltimore, Buffaloo, vagy éppen a korai Judas Priest.
  Maga a lemez számomra nem tökéletes, de nagyon jó. Hibájának róhatom fel a négy rövidke szösszenetet, mely megtöri a nyers rockandrollt. Egy, maximum kettő is elég lett volna belőle, inkább rakhattak volna még egy tökös dalt a lemezre. De mondatnók, nagyobb baj ennél sose legyen. A lemez kapható cd-n és lp-n is, ez utóbbi szerencsés döntés volt, mert igazán olyan lemezjátszóra felpattintós hangulata van.
Zárszónak legyen elég annyi, ha éppen vágysz a '70-es évek fémes ízeire és új nótákat is akarsz hallani az ezerszer hallott kedvencek mellett, akkor a portlandi banda jó választás lesz. 

(mark)

facebook

Share on Tumblr

Mondo movie

A Mondo címkét az áldokumentarista-szerű filmekre aggaták, melyek legfőbb jellegzetessége, hogy meglehetőst erős a szexuális és/vagy erőszakos töltetük. Rokonságot mutatnak az exploitation/sexploitation filmekkel. Virágzásuk a '60-as években kezdődött, kiteljesedése a műfajnak a '70-es évek volt. Jópár klasszikus született, elsősorban olasz rendezők jeleskedetek a néhol érdekes, néhol igencsak mocsok filmek készítésében.

Jelen posztunk tárgya viszont egy korai amerikai gyöngyszem, nem mástól, mint a B-moviek fenegyerekétől, Russ Meyertől. Róla tudni kell, hogy leszart minden filmes konvenciót, járta a saját útját, így készítve el ma már kultnak számító filmejeit. (Faster Pussycat! Kill! Kill!; Motorpsycho; The Immoral Mr. Teas; Blacksnake! vagy éppen a Vixen filmek.) Vizsgálódásunk célkeresztjébe nem emiatt került a Mondo Topless című 1966-os mozi, hanem zenéje miatt. Vagyis a zenekészítés mikéntje miatt. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a stoner szellemiség egyik első megnyilvánulását érhetjük itt tetten.

Hermetic Library Anthology Album - Magick, Music and Ritual vol 1-9

(A tovább gomb után az egyes lemezek lejátszói nyílnak meg)

könyvajánló: A hatalomgyakorlás technikái

    Nemrég sikerült megvennem ezt a kevésbé ismert könyvét az általam nagyon kedvelt cseh írónak. A kolofonból kiderűlt, hogy Pozsonyban nyomták, mindössze 4000 példányban. Egyrészt örűl az ember, hogy 100 ftért ilyen könyvek kerülnek a kezébe, másrészt szomorú, hogy könyvtár selejtezte le a teljes érdektelenség okán.
Két kisregény van a könyvben és hasonló témát járnak körbe. A közel 90 éve íródott művek sajnos a mai napig aktuálisak. Aktualitásukban az a félelmetes, hogy a jelenlegi politikai környzetben a leírtak ismét bármikor, bármelyikünkkel megtörténhetnek.
Az első írás Kafka Perének alapvetését tartalmazza, azaz a megvádolást és az ezzel kapcsolatos következményeket. Capek a lényeget a politika szolgálatába álló újságírói rafinéria álságos megnyilvánulására helyezi, teszi ezt néha már mulatságosan túlzóan. De épp a mulatságos részeknél merűl fel a kérdés bennünk: tényleg túlzásról van szó, vagy ez a valóság?
A kötet második írása ugyanezt a témát járja körbe, de immár nem a megvádolt, hanem a vádló, az újságíró szemszögéből. Egy lapszerkesztő szürreális álmain keresztűl ismerhetjük meg a folyamatot, teszi ezt az író kacagtató humorral és ezen íráson mi is felszabadultabban nevethetünk, mivel szürreális képei közvetlen fenyegetéssel nem riogatnak. De olvasás közben elképzelhetjük azon bértollnokok, vagy csak fanatikus őrültek lelki világát, kikkel sajnos nap mint nap találkozhatunk a médiában.

   Talán ismerős sokaknak a neve a jelentős svéd krimiszerzőnek, leginkább feleségével, Maj Sjöwallal  közösen írt műveik lettek ismertek. Jelen kötet 1966-ban látott napvilágot, 1968-ban jelent meg magyarul az Európa Könyvkiadónál. Az író magyarul hozzáférhető könyveit nagyon kedvelem, ezért örültem igazán, hogy egy eddig ismeretlen kötetére bukkantam. Annyit tudni kell róla, hogy a svéd krimiirodalom egyik legnagyob alakjának tekinthető, írásai - egyébként az őt követő írókhoz hasonlóan -kilépnek a krimiirodalom keretei közűl. Szokatlan a művekben a krimi szál is, nem a megszokott bűnesetekkel találkozhatunk, sőt mondhatnánk, szinte oly ártalmatlan alapvetésből indul ki a regény, ami talán még a hírekbe se kerülne be. Az ehhez kapcsolódó hét napos nyomozás pedig csak ürügyül szolgál az író számára, hogy a cselekmény szövögetése közben számunkra döbbenetes módon mutassa be a jóléti társadalom mintaképének számító Svédországban a felszín alá söpört problemákat. És olvasás közben szembesülhetünk a ténnyel, hogy mi csak kapkodjuk a fejünket, mi is történik körülöttünk, milyen események zajlanak hazánkban, hát igazán semmi olyasmi nem történik itt, ami már igencsak jó ideje nyugatabbra kipróbált és tökélyre fejlesztett hatalomgyakorlási teschnika. Rövidke könyv, egy este le lehet zúzni, nagyszerű szórakozás és elgondolkodtató politikai háttértanulmány is egyben.

   És ha azt hisszük, hogy minden olyan rossz amilyen csak lehet, akkor egy pillanatig feléledhet bennünk a remény, hisz van (lenne) megoldás. Kant igen rövidke művét lehet bátran ajánlani azoknak is, akik nem mernek a meglehetősen fajsúlyos munkáiba belevágni. Bár könnyűnek nem könnyű olvasmány, hisz itt sem enged precizításából, de talán egy fokkal "lazább" mint nagy művei. Kicsit nehéz olvasni, mert a magyarázó jegyzetek néhol hosszabbak mint maga a tényleges írás. De remélem ezzel nem szegtem senki kedvét. A kedvet majd az fogja szegni, hogy kezünkben egy kidolgozott munka, mely a világ és benne mi, emberek jobb és békésebb életének megvalósítási lehetőségéről szólna, de olvasás közben hamar rájövünk, hogy ez sosem fog megvalósulni.
Teljes egészében elolvasható a MEK-ben.
(mark)

Science fiction irodalom és zene

Köztudomású, hogy a psychedelic-space-ambient (stb) zenék rajongói között meglehetősen nagy számban találhatóak olyanok, akik igencsak vonzódnak a sci-fi irodalomhoz. Vagy éppen fordítva. Nyílván, mindkettőben hasonló gondolatokat, hangulatokat találhat meg az ember. Így vélekedhetettek erről a kérdésről a kanadai, 1998-tól létező, igencsak veteránnak számító No Type (netlabel, de LP/CD kiadó is) vezetői is, amikor felkértek művészeket, hogy készítsenek lemezeket, melyek inspirálói a sci-fi irodalom klasszikus művei. Természetesen, mind a művek választásában, mind a zenei megvalósításban szabad kezet kaptak az alkotók. A 2000 óta futó, Sine Fiction elnevezésű sorozat jelenleg a 20. lemezénél tart. Az inspirált művek jó része immár magyarul is hozzáférhető, így könnyedén megtehetjük, hogy kedvenc műveinket újra (vagy éppen először) olvasva meg is hallgathatjuk a zenei lenyomatát, eldöntve, hogy tetszik, nem tetszik, tudunk-e azonosulni a művészek világával, vagy éppen elgondolkodhatunk, hogy másnak mennyire, tőlünk idegen, szokatlan hangokká csapódott le az olvasott mű. A kiadó előadói a súlyosabb zenei utakat járó alkotók, így ne feltétlenűl kellemes kikapcsolódást keressünk e lemezekben. Lesz itt szabad improvizált zenélés, szélsőséges hangpreparátumok, durva noise, de találunk majd szokatlan világú elektronikus zenéket, akárcsak néhány, füleinknek is kellemesebb drone, ambient hatású műveket.
Mindenkinek jó olvasást és zenehallgatást kívánok!

(mark)