2013. november 14., csütörtök

FELLWOODS - Wulfram (2011) Album Review


  Biztos járt már mindenki úgy, hogy érthetetlen módon odavágott neki egy olyan zene, aminek egyébként ezt nem kellett volna tennie. Jó pár megunhatatlan kedvencem is így férkőzött be szürkeállományomba, a mai napig rá nem jőve, hogy egyébként miért tette és teszi ezt. A Fellwoods lemezébe is csak a címe miatt akartam belehallgatni, ha már valahonnan a Net rejtelmes bugyraiból egyszer csak megjelent a böngészőben, ha jól emlékszem valami Bandcamp-es keresgélés közben. Valószínűleg jó időben és helyen történt mindez, mivel már az első pár taktus után nyúltam is az erősítő hangerőgombjához. Akkor és ott nagyon odaszúrt az a gitárhangzás, az az ének. Az, ami tökéletes megidézése a '70-es évek elejének legjobb gitárnyüstölő fémzenészeinek. Ne várjunk semmi eredetit ettől a lemeztől. Rögtön eszünkbe juthatnak olyan nagyszerű bandák, mint a Sir Lord Baltimore, Buffaloo, vagy éppen a korai Judas Priest.
  Maga a lemez számomra nem tökéletes, de nagyon jó. Hibájának róhatom fel a négy rövidke szösszenetet, mely megtöri a nyers rockandrollt. Egy, maximum kettő is elég lett volna belőle, inkább rakhattak volna még egy tökös dalt a lemezre. De mondatnók, nagyobb baj ennél sose legyen. A lemez kapható cd-n és lp-n is, ez utóbbi szerencsés döntés volt, mert igazán olyan lemezjátszóra felpattintós hangulata van.
Zárszónak legyen elég annyi, ha éppen vágysz a '70-es évek fémes ízeire és új nótákat is akarsz hallani az ezerszer hallott kedvencek mellett, akkor a portlandi banda jó választás lesz. 
(mark)




Share on Tumblr

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése