BLACK SABBATH - BORN AGAIN. 1983. > A Második Újjászületés.

Tracklista:

Trashed

Stonehenge

Disturbing the Priest

The Dark

Zero the Hero

Digital Bitch

Born Again

Hot Line

Keep it Warm

line up:

Ian Gillan - ének

Tony Iommi - gitár

Geezer Butler - basszusgitár

Bill Ward - dob

Geoff Nicholls - szintetizátor

  Kész, nekem annyi. Nem tudom tovább magamban tartani. Ahelyett, hogy a Vol. 4-ről vagy más Ozzyval készült, kedvenc Black Sabbath lemezemről írnék, az 1983-ban megjelent Born Againt idézem meg az Időhurokban. A félig elfeledett, sokak által egy legyintéssel elintézett lemez sokkal többet rejt magában, mint amit az ember elsőre gondol róla. Már vagy két éve, hogy fogva tart a Ian Gillannel készült album atmoszférája és dalainak különleges aurája. Abban reménykedem, hogy a cikk megírása talán megszabadít a rablánctól, haha...

  A Black Sabbath 1983-ban már másodszor született újjá. Amikor a klasszikus felállás szétesett, senki nem gondolta volna, hogy Ronnie James Dioval, a Rainbow egykori aranytorkával a Sabs képes lesz olyan zseniális albumok elkészítésére, mint a Heaven And Hell és a Mob Rules. A két mesteri alkotással a zenekar egy csapásra visszakerült a heavy metal élvonalába. Sajnos Ronnieval nem folytatódhatott tovább a virágzó együttműködés, talán mindenki tudja, hogy miért. Mindenesetre a Black Sabbath első újjászületése a hard rock/ heavy metal műfaj legfényesebb produkciói közé sorolhatók.

  1983-ban éppen a 14. életévem tapostam és totálisan odavoltam a Black Sabbathért (na meg a heavy metalért úgy általában). Akkoriban, a néhai Világ Ifjúsága magazinban olvastam egy interjút Ian Gillannel, aki arról beszélt, hogy miért is szállt ki a Sabsból. Csak néztem okosan, hiszen nem is tudtam a bandával való együttműködéséről, köszönhetően a hazánkba akadozva érkező zenei hírek miatt. Ma is emlékszem, ahogy Ian totál kiakadva mesélt arról, hogy az elkészült közös albumból kapott tiszteletpéldányait összetörte, annyira kiborította a borító artworkje és a korong hangzása. Szerinte a turné is rémes volt, többek között a rossz párosítás miatt, ugyanis a kiadó a Quiet Riot társaságában indította őket útnak. Így aztán a jól indult közös munka nem tartott sokáig, hamar kenyértörésre került a sor a banda és Ian között. De mégis, a második újjászületés is mérföldkő lett a tagok életében.

  Ezek a hírek aztán rá is nyomták a bélyegét a lemezzel való kapcsolatomra. Amikor egy barátom bátyja megvette az albumot és meghallgathattam Nála (ezúton is szeretném örök hálám kifejezni a Blue Öyster Cult albumokért és a baráti kedvességért, amit egy nálánál jóval fiatalabb kissrác irányába tanúsított!), az információk negatív hatása miatt nem is tetszett, amit hallottam. Persze első hallásra idegennek és furcsának tűnt az egész. Ráadásul ósdinak és idejétmúltnak is. Akkoriban ugyanis a NWOBHM élvonalbeli csapatai csodás albumokat készítettek, amik sokkal modernebb hangzásúak voltak és energikusabb, frissebb dalokat rejtettek magukban. Még akkor is így éreztem, ha Fenyő barátommal akkoriban mindig keresztet hordtunk a nyakunkban, jelezve egyértelmű hovatartozásunkat. Minden ellenszenv ellenére azért volt a lemeznek egy olyan jellegzetesen misztikus atmoszférája, ami gyökeret vert bennem. És éppen ez a gyökér szökött szárba az évtizedek lassan perzselő naptüze alatt. Borongósan ködös, misztikus emléke élt bennem a Zero The Hero és a Disturbing The Priest daloknak, ne meg a Stonehenge, szinte space ambient remekének, ezért időről-időre elővettem a kezettámat és meghallgattam őket. Aztán 2011-ben megjelent a lemez újrakiadása bónusz cd-vel és ritka, demós dalokkal. Az akkori hallgatás volt az a pillanat, ami végleg rabszolgájává tett az albumnak. Végre sikerült az egész lemezbe beleéreznem. Olyannyira, hogy állandóan hallgatnom kell. Bármi is foglalja el a lejátszómat, a Born Again újra és újra kiűzi onnan. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy megszeressem az album hangzását. Ami először rémesen rossznak tűnt, anélkül már elképzelni sem tudom ezeket a dalokat. A cinek láncszerű csörgése és a különlegesen effektezett tér teljesen egyéni aurát von a lemez köré, felvértezve egy erősen misztikus, vértől és sártól ragadós, rozsdásan sötét, ódon környezeti együtthatóval. Igazán illenek a hedonista témák sötétebb, beteges világához, amik valószínűleg a saját, akkori tapasztalataikból származtak Gillan szövegei szexisták és mocskosak. A progresszív elemeket felvonultató, doomos Zero The Hero és a démoni kacajoktól és sikolyoktól harsány Disturbing The Priest a lemez legsúlyosabb, legmagvasabb felvételei. A címadó dal a kedvencem és csak egy baj van vele: ha egyszer meghallgatom, onnantól egy ideig a repeat gomb a főnök. Gillan éneke fantasztikus Jelenlétről tanúskodik. Iommi mester úgy gurítja a riffeket, ahogy senki más nem tudja. Biztos, hogy ez a dal Ozzyval nem születhetett volna meg, de így még Dio sem tudta volna elénekelni, bármilyen gyönyörű, lírai énje is volt. Csak Ian képes erre a fajta bluesosan érzelmes, szomorkás misztukumra. A refrénben eleresztett sikolyai pedig egyenrangúak a Deep Purple legendás balladájának, a Child In Time-nak hasonló megoldásaival. Felülmúlhatatlan atmoszféra. Ez az ami fogva tart. A Trashed, a Digital Bitch, a  Keep it Warm és a Hot Line egy némileg rock and rollosabb Sabbathot mutat, de ezt is nagyon meg lehet szeretni. Fontos megjegyezni, hogy a lemezen újra a régi kedvenc, Bill Ward dobol. Geoff Nicholls szintijei pedig nagyobb szerepet játszanak a végső hangulat elérésében, mint a Mob Rules idejében.
 Kedves lemezkereskedő barátom jóvoltából ma már vinylen sugárzik otthon a Born Again egy példánya. Ennyi egy kivételes atmoszférájú heavy metal album három évtizedes története. Van még pár ilyen történetem...

As you look through my window

Deep into my room

At the tapestries all faded

Their vague and distant glories

Concealed in the gloom

The icy fingers of forgotten passions

Softly brushing my lips

At the tips of my primitive soul

As you look through my door

Deep into my room

Can you feel the mighty wall of power

It’s waiting, waiting in the gloom

The distant shadows of forgotten champions

Those who live in me still

And will rise when we challenge and kill

Born again

You’ll be born again

Look at this prince of evil

Fighting for your mind

Fighting all the priests of shame

For the thrust of my challenge is aimed

At the hearts of mutant gods

who think we’re all the same

They’re controlling our minds

And they use us for fortune and fame

As you look through my window

Deep into my room

At your future and freedom

The grey and plastic retards all floating in circles

And as you taste the fruits of new sensations

Softly brushing your lips

As we rise when we challenge and kill

Born again

You’ll be born again

If you want to be king for a day

Just do what I say

Everybody’s got to think like a hunter

Just search for your prey

Be alive through the night and the day

Just do it my way

Black Sabbath official

Bien János (Yell)

Share on Tumblr