1. Slip On Through 2:19
2. This Whole World 1:58
3. Add Some Music to Your Day 3:35
4. Got to Know the Woman 2:43
5. Deirdre 3:29
6. It’s About Time 2:57
7. Tears in the Morning 4:11
8. All I Wanna Do 2:36
9. Forever 2:42
10. Our Sweet Love 2:40
11. At My Window 2:32
12. Cool, Cool Water 5:04
A Sunflower volt az első The Beach Boys album, amit a
zenekar a saját égisze (Reprise) alatt adott ki, miután perbe keveredett a
Capitollal, közel 2 millió dollár kifizetetlen jogdíj miatt. Nem
tudom, hogy mi igaz belőle, de akkoriban az a hír járta, hogy a csapat nevet
akar változtatni, annak érdekében, hogy másféle zenei
megközelítéssel és új imázs alatt indítsa a ’70-es éveket. Ne menjünk bele túl
mélyen, de érezhető volt akkoriban, hogy új idők
szelei fújnak a társadalmi és rockzenei életben egyaránt. Gondoljunk csak a
The Beatles példájára. A ’60-as évek legbefolyásosabb zenekarának feloszlása körüli események és
tagjainak új szólóprojectjei remekül megvilágítják a korhangulatot.
Ha mindezek tükrében tekintünk a Sunflower albumra, akkor
érezhető is a banda útkereső szándéka. Viszont az addig bevált receptúra is
jelen van a dalszerzésben és hangszerelésben egyaránt. Nyilván akad pár surf
rock és sunshine pop dal (pl. Add Some Music to Your Day), de az r&b és a
soul (pl. Got to Know the Woman) is szerepet kap a meglepetésként felbukkanó,
egyenes „majdnem hardrock” dalok mellett (It’s About Time). A új próbálkozások
viszont leginkább az érzelmesebb dalokban nyilvánvalóak (Deirdre) és ezek azok
a pillanatok, ami miatt nekem most alaposan beakadt ez az album. Mérnöki pontossággal
rétegzett a hangzás, ahova egyszer-egyszer beköszön a Phil Spector-féle Wall of
Sound is, tele apró meglepetésekkel és finomságokkal (pl. franciás harmonika
játék a gyönyörű Tears in the Morning balladában). Letisztult és ismerős (de
mégis eredeti) dallamok, fantasztikus harmóniák, amik a védjegyükké vált vokális
munkában is megnyilvánulnak. Néha egy csipetnyi psychedelia is megszúr, mint
pl. az abszolút kedvencemben, az All I Wanna Do-ban. Itt álljunk meg egy
pillanatra. Sok friss underground popzenét hallgattam mostanában és érdekelt,
hogy hol találom meg annak a hangzásnak a gyökereit, amik az u.n. chillwave és
glo-fi (hülye cimkék) stílusú zenékből köszönnek vissza. Először csak a dreampop/shoegaze vonal és a minmalista, lo-fi elektronika volt egyértelmű
számomra. Aztán egy utalás kapcsán rátaláltam az All I Wanna Do-ra. És valóban,
ugyanaz a szétzengetett hangkép, az erősen filterezett, szinte éteri énekhang,
a gitár fátyolszerű textúrája, stb. Azonnal beleszerettem a dalba és boldog
voltam, hogy micsoda felfedezésre tettem szert a popzene hatásainak feltárása
közben. Mindig azt hiszi az ember, hogy már nem talál semmi új, számára
ismeretlen csemegét a rock univerzumában, aztán tessék… A dolog farvizén pedig
szépen lassan a bőröm alá ivódott az egész Sunflower, amit a Cool Cool Water kvázi
környezeti popja vezet le szépen vissza az óceán partjára.
Felnőtt módon letisztult pop/rock anyag a Sunflower, amiből
kihallatszik mindaz a sok zenei hatás, ami a következő évtizedekben oly sokszor
visszaverődik majd az utánuk következő generáció munkáiból. Mára a The Beach Boys életműve elfoglalta az őt megillető helyet
a rockzene legnagyobb hatású és legeredetibb mérföldkövei között. Köszönhető ez annak
is, hogy a ’90-es években újra menő lett hivatkozni rájuk (psych-pop bandák tengernyi serege), majd Brian Wilson is felkapott egy-két elvarratlan szálat a popzenébe való dicsőséges visszatérése során. És ez így is van jól.
Azoknak is meglepetést okozhat a Sunflower, akik azt hiszik, hogy a Pet Sounds után a banda nem tett le már semmi fontosat az asztalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése