Tracklista:
Trashed
Stonehenge
Disturbing the Priest
The Dark
Zero the Hero
Digital Bitch
Born Again
Hot Line
Keep it Warm
line up:
line up:
Ian Gillan - ének
Tony Iommi - gitár
Geezer Butler - basszusgitár
Bill Ward - dob
Geoff Nicholls - szintetizátor
Kész, nekem annyi. Nem tudom tovább magamban tartani. Ahelyett,
hogy a Vol. 4-ről vagy más Ozzyval készült, kedvenc Black Sabbath lemezemről írnék, az
1983-ban megjelent Born Againt idézem meg az Időhurokban. A félig elfeledett,
sokak által egy legyintéssel elintézett lemez sokkal többet rejt magában, mint
amit az ember elsőre gondol róla. Már vagy két éve, hogy fogva tart a Ian
Gillannel készült album atmoszférája és dalainak különleges aurája. Abban reménykedem, hogy a cikk megírása talán megszabadít a rablánctól, haha...
A Black Sabbath 1983-ban már másodszor született újjá.
Amikor a klasszikus felállás szétesett, senki nem gondolta volna, hogy Ronnie
James Dioval, a Rainbow egykori aranytorkával a Sabs képes lesz olyan zseniális
albumok elkészítésére, mint a Heaven And Hell és a Mob Rules. A két mesteri
alkotással a zenekar egy csapásra visszakerült a heavy metal élvonalába. Sajnos
Ronnieval nem folytatódhatott tovább a virágzó együttműködés, talán mindenki
tudja, hogy miért. Mindenesetre a Black Sabbath első újjászületése a hard rock/
heavy metal műfaj legfényesebb produkciói közé sorolhatók.
1983-ban éppen a 14. életévem tapostam és totálisan
odavoltam a Black Sabbathért (na meg a heavy metalért úgy általában).
Akkoriban, a néhai Világ Ifjúsága magazinban olvastam egy interjút Ian
Gillannel, aki arról beszélt, hogy miért is szállt ki a Sabsból. Csak néztem
okosan, hiszen nem is tudtam a bandával való együttműködéséről, köszönhetően a
hazánkba akadozva érkező zenei hírek miatt. Ma is emlékszem, ahogy Ian totál
kiakadva mesélt arról, hogy az elkészült közös albumból kapott
tiszteletpéldányait összetörte, annyira kiborította a borító artworkje és a
korong hangzása. Szerinte a turné is rémes volt, többek között a rossz
párosítás miatt, ugyanis a kiadó a Quiet Riot társaságában indította őket
útnak. Így aztán a jól indult közös munka nem tartott sokáig, hamar
kenyértörésre került a sor a banda és Ian között. De mégis, a második újjászületés is mérföldkő lett a tagok életében.
Ezek a hírek aztán rá is nyomták a bélyegét a lemezzel való
kapcsolatomra. Amikor egy barátom bátyja megvette az albumot és
meghallgathattam Nála (ezúton is szeretném örök hálám kifejezni a Blue Öyster
Cult albumokért és a baráti kedvességért, amit egy nálánál jóval fiatalabb kissrác
irányába tanúsított!), az információk negatív hatása miatt nem is
tetszett, amit hallottam. Persze első hallásra idegennek és furcsának tűnt az
egész. Ráadásul ósdinak és idejétmúltnak is. Akkoriban ugyanis a NWOBHM
élvonalbeli csapatai csodás albumokat készítettek, amik sokkal modernebb
hangzásúak voltak és energikusabb, frissebb dalokat rejtettek magukban. Még
akkor is így éreztem, ha Fenyő barátommal akkoriban mindig keresztet hordtunk a
nyakunkban, jelezve egyértelmű hovatartozásunkat. Minden ellenszenv ellenére
azért volt a lemeznek egy olyan jellegzetesen misztikus atmoszférája, ami
gyökeret vert bennem. És éppen ez a gyökér szökött szárba az évtizedek lassan
perzselő naptüze alatt. Borongósan ködös, misztikus emléke élt bennem a Zero
The Hero és a Disturbing The Priest daloknak, ne meg a Stonehenge, szinte space
ambient remekének, ezért időről-időre elővettem a kezettámat és meghallgattam
őket. Aztán 2011-ben megjelent a lemez újrakiadása bónusz cd-vel és ritka,
demós dalokkal. Az akkori hallgatás volt az a pillanat, ami végleg rabszolgájává tett az albumnak.
Végre sikerült az egész lemezbe beleéreznem. Olyannyira, hogy állandóan
hallgatnom kell. Bármi is foglalja el a lejátszómat, a Born Again újra és újra
kiűzi onnan. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy megszeressem az album hangzását.
Ami először rémesen rossznak tűnt, anélkül már elképzelni sem tudom ezeket a
dalokat. A cinek láncszerű csörgése és a különlegesen effektezett tér teljesen
egyéni aurát von a lemez köré, felvértezve egy erősen misztikus, vértől és sártól ragadós, rozsdásan sötét, ódon környezeti együtthatóval. Igazán illenek a hedonista témák sötétebb, beteges világához, amik valószínűleg a saját, akkori tapasztalataikból származtak Gillan szövegei szexisták és mocskosak. A progresszív elemeket
felvonultató, doomos Zero The Hero és a démoni kacajoktól és sikolyoktól harsány
Disturbing The Priest a lemez legsúlyosabb, legmagvasabb felvételei. A címadó dal a
kedvencem és csak egy baj van vele: ha egyszer meghallgatom, onnantól egy ideig
a repeat gomb a főnök. Gillan éneke fantasztikus Jelenlétről tanúskodik. Iommi
mester úgy gurítja a riffeket, ahogy senki más nem tudja. Biztos, hogy ez a dal
Ozzyval nem születhetett volna meg, de így még Dio sem tudta volna elénekelni,
bármilyen gyönyörű, lírai énje is volt. Csak Ian képes erre a fajta bluesosan érzelmes, szomorkás misztukumra. A refrénben eleresztett sikolyai pedig egyenrangúak a Deep Purple legendás balladájának, a Child In Time-nak hasonló megoldásaival. Felülmúlhatatlan atmoszféra. Ez az ami
fogva tart. A Trashed, a Digital Bitch, a
Keep it Warm és a Hot Line egy némileg rock and rollosabb
Sabbathot mutat, de ezt is nagyon meg lehet szeretni. Fontos megjegyezni, hogy a lemezen újra a régi kedvenc, Bill Ward dobol. Geoff Nicholls szintijei pedig nagyobb szerepet játszanak a végső hangulat elérésében, mint a Mob Rules idejében.
Kedves lemezkereskedő barátom jóvoltából ma már vinylen sugárzik otthon a Born Again egy példánya. Ennyi egy kivételes atmoszférájú heavy metal album három évtizedes története. Van még pár ilyen történetem...
Kedves lemezkereskedő barátom jóvoltából ma már vinylen sugárzik otthon a Born Again egy példánya. Ennyi egy kivételes atmoszférájú heavy metal album három évtizedes története. Van még pár ilyen történetem...
As you look through my window
Deep into my room
At the tapestries all faded
Their vague and distant glories
Concealed in the gloom
The icy fingers of forgotten passions
Softly brushing my lips
At the tips of my primitive soul
As you look through my door
Deep into my room
Can you feel the mighty wall of power
It’s waiting, waiting in the gloom
The distant shadows of forgotten champions
Those who live in me still
And will rise when we challenge and kill
Born again
You’ll be born again
Look at this prince of evil
Fighting for your mind
Fighting all the priests of shame
For the thrust of my challenge is aimed
At the hearts of mutant gods
who think we’re all the same
They’re controlling our minds
And they use us for fortune and fame
As you look through my window
Deep into my room
At your future and freedom
The grey and plastic retards all floating in circles
And as you taste the fruits of new sensations
Softly brushing your lips
As we rise when we challenge and kill
Born again
You’ll be born again
If you want to be king for a day
Just do what I say
Everybody’s got to think like a hunter
Just search for your prey
Be alive through the night and the day
Just do it my way
